2010. május 30., vasárnap

Pénteken Móra múzeum - pillangók, kortárs festők

Pénteken Kilikéékkel múzeumban voltunk. Megnéztük a tajvani pillangókat, azaz a Pillangók zöld szigete című kiállítást. Nagyon nagy élmény volt mind kicsiknek, mind nagyoknak. Bernát tátott szájjal figyelte őket, én nem különben;)
Mithogy ezek a lepkék itt keltek ki, így természetes nekik, hogy emberek vannak körülöttük és nyugodtan repkednek, esznek, és egészen közelről is meg lehet nézni őket, mert nem szállnak el és a fejünk körül is röpködtek. Ez különösen akkor volt érdekes, amikor a nagyobb, mint a tenyerem példány tette ezt.
Bernát azóta is mesélni, hogy láttuk repkedni a pillangókat és ették a virágot, a beépített szívószál megjegyzésem osztatlan sikert aratott nála.
Az emeleten kortárs festők képeit lehetett megnézni (Csontvárytól Szőnyiig), volt amelyik tetszett neki, bár itt a szaladgálást élvezte a legjobban, amit igyekeztem mérsékelni, de a múzeumos néni aranyos volt és mondta, hogy engedjem nyugodtan.

Tanúság:
A Móra múzeum változatlanul remek hely.
Érdemes ilyen kiállításra két családnak mennie, mert mi mini csoportnak minősültünk, azaz két csoport között engedtek be minket, külön csoportként kezelve, és miután az előttünk levő csoport vége elhagyta a pillangós részt, egész sokáig ottmaradhattunk a gyerekekkel.
A Mórában vannak matiné foglalkozások, amikre lehet bérletet venni, múltkor utána kérdeztem, hogy nem iskolába járó iskolás gyerekek csoportját is elvállalják-e. Mondták, hogy természetesen, az iskolai csoportok árkategóriája vonatkozik ránk is, és a tagoknak az adott foglalkozás korcsoportjának meg kell felelnie. És úgyanúgy vehetünk majd mi is bérletet. Most a bogarak apropóján is belehallgathattunk ilyen foglalkozásba, a terem melletti külön részbe tartották, legszívesebben beültem volna végighallgatni, egy srác magyarázott épp a bogarakról, érthető, de nem konyhanyelven. Sok sok ábrát, szemléltetőeszközt használtak, a gyerekek pedig színeztek, rajzoltak, játszottak, figyeltek.

A kortárs képek között nagy élmény volt, hogy ki volt állítva Csontvárytól az Öreg halász. Egyetemen elemezgettük a tükrözéses elméletek apropóján valamelyik irodalomelmélet szemináriumon, de még soha sem láttam élőben.

2010. május 29., szombat

Egész évben Emmausz


Nyolc alkalommal, nyolc hónapon keresztül tartottunk két Emmausz kurzust a szegedi Tátra téri plébánián. Így ezen évben összesen háromszor tartottuk meg a kurzust és annyira jó, hogy még jobban megszerettük és nem besokalltunk tőle;)
Nade Isten Igéjéről szól, hogy is lehetne besokallni tőle, mindig tudott még nekünk is újat mondani, minden tanításra készülés közben találtunk még valamit, ami még mélyebbre ment!
A résztvevők fantasztikusak voltak, igazi plébániai csapat, kreatívak, figyelmesek!
Számomra hatalmas élmény volt az egész és nagyon várom már a következő "évadot", amelyben Jézus, a négy evangéliumban kurzus szerepel!
További képek a plébánia honlapján, a galériában (négy adag is van).

Újabb fejlemények - bili

Eddig csak zöldségeshez szaladtunk le úgy, hogy Bernáton nem volt pelenka, a héten már játszótéren is voltunk, egész délután és semmi pelus. Ma már vendégségbe is voltunk pelus nélkül. A héten egyik délután felkelt és ment a bilihez, majd jött ki hozzám és mosolygott, hogy pisilt. Ma már a kaka is bilibe ment.
Eszméletlen, olyan ügyesen és szinte észrevétlenül megtanulta az egészet! Nagyon büszke vagyok rá!
Szerintem már én megyek az agyára, hogy az utcán, játszótéren mindig kérdezgetem, hogy kell-e pisilnie. Na meg a másik béna területem: hogyan pisiljen a gyerek amikor nincs wc, bili, csak mert a játszóra miattam kell váltásruhát vinni, mert bénga anya nem tud gyereket pisiltetni és naná, hogy pisi lesz a nadrág.

2010. május 28., péntek

Újabb terület - festés


Ezt is kipróbáltuk;)
Múltkor az ikeában beszereztem ezt a jó kis festős kabátkát, egyből nagy sikert aratott. A múlt heti sokszor esős időnek köszönhetően pedig újabb itthoni programokat eszeltünk ki, így került sor a festésre, ami azóta is napirenden van, mert Bernátnál kifejezetten nagy sikert aratott. Bár be kell vallanom, én se kevésbé lelkesen maszatoltam, de van még hová fejlődnöm.
Már első alkalommal is több mind fél órán keresztül festegetett, próbálgatta mind a két kezét, maszatolt vízzel, több-kevesebb festékkel, de mindig hatalmas sikerrel.
Egyenlőre a régi vízfestékemet használjuk, nem egy nagy minőség és nagyon sötétek benne a színek, ezért a gyerek elég dark stílusban alkot egyenlőre. Jövőhéten tervezek ellátogatni a művészellátóba venni valami jót, amiből lehetőség szerint ki lehet venni pl a feketét, ami rendesen képes elnyomni az összes többi színt. És annak is örülnék, ha a festéknek nem lenne ennyire valóságtól elrugaszkodott színe.
A képen a faszerű képződmény még az én művem, de Bernát minden vonásával jelentősen javult a festmény minősége.

2010. május 17., hétfő

Zsolt negyed százados




Egyáltalán nem vagyok jó kronologiából;)
Múlt héten szerdán ünnepeltük Zsolt 25. születésnapját, majdnem teljesen meglepetés bulival.
Tavaly még elég gyatra tortát kapott, vendégek se voltak, előtte évben pedig cukrászdába voltunk, nade fejlődünk és nem csak az idő telik el rajtunk!
Zsolt miben fejlődik? Ő biztosan jobban meg tudná mondani, de amit én tapasztalok az az, hogy egyre többet nevet, egyre többet beszél, mesél és egyre hangosabban. Egyre ügyesebben fényképezik és láthatóan egyre jobban szereti is csinálni!

Ő egy olyan ember, akiről álmodtam! Aki mellett le lehet élni egy életet, ott van, de a jelenlétét senkire se erölteti rá, határozott, bár ezt sokan nem nézik ki belőle, hiába, nem elég felszínesen ismerni;) Szereti a munkáját és nem szokott panaszkodni, nem is láttam még rosszkedvűnek.
Igazi áldás, hogy tanúja lehetek az életnek, hogy figyelhetem, mert egyszerűen már azt is élvezet figyelni, ahogyan éli az életét, részvenni benne pedig tényleg ajándék.

OO-s konfin jártunk


Szombaton mi is ott voltunk az otthonoktatós konferencián Bicskén és nagyon nagyon jól éreztük magunkat, Bernát nagyot játszott O van, mi előadásokat hallgattunk, beszélgettünk, ismerkedtünk, és végre olyanokkal is találkoztunk, akikkel már virtuálisan ismerjük egymást.
Eszter, köszi, hogy megszervezted, nagy áldás volt a számunkra.
Git, köszi a ruhákat, ezek fantasztikusak!
(a kép még "javítva" lesz, lekapjuk a szemüvegcsillanásokat, meg rendezzük a színét, utána jó nagyba feltesszük és le lehet szedni;))

2010. május 11., kedd

Halász Judit koncert

Bernátban még annyira benne maradt az előző alkalom, hogy a koncert szóhoz azonnal Gryllus Vilmost kapcsolja. Azért Jutka nénit is gyorsan felismert, mondjuk elég sokat néztük itthon az egyik koncert dvd-t.
Most végre úgy voltunk rendezvényen, hogy nem csupa idegen ült körülöttünk, hanem az második sor felét a mi "bandánk" tette ki, két másik családdal voltunk ugyanis megtoldva és ez nagy áldás volt mindenkinek. A gyerkőcök és mi is élveztük egymás jelenlétét, jó volt összemosolyogni, és nézni a gyerekeket. (a képen 8-an látszódunk, apa volt a kilencedik)
A koncert nagyon jól sikerült, jó volt a dalok kiválasztása, az átkötő szövegek, az egészen kicsiket is lekötötték. Talán a közönség lehetett volna kicsit jobb, sok dalt nem ismertek, bár tény, hogy mostmár elég nagy a repertoár!
Bernát hazafelé már a villamoson elaludt, nem kelt fel, amikor leraktuk az ágyába, viszont amikor kinyitotta a szemét, közölte, hogy akkor nézzünk Halász Judit koncertet. Két szám után eszébe jutott, hogy éhes, így a konyhában folytatódott a nap, a szokásos mederben.

2010. május 10., hétfő

Csökkentett mosásmennyiség

Rendben, ennél azért többről van szó;)
Bernát itthon majdhogynem teljesen szobatiszta, csak estére kap pelust.
Szépen jár a bilire, majd a kivehető közepével elindul és szépen kiönti a wc-be. Már kakálni is szokott bele. Általában akkor sikerül minden pisi a helyére, ha pucér a feneke, mert már a kisgyatya is azt eredményezi, hogy akkor nem kell bilire menni. Eleinte kérdezgetni kellett, most már játék, sőőőt, mesenézés közben is feláll és szalad a bilihez. Döbbenetesen ügyes.
Délutáni alvás közbe se pisil, nyugodtan maradhat pelus nélkül, ilyenkor azért nekem kell észnél lenni, hogy ébredés után gyorsan bilire kerüljön és ne az ölembe ültessem.
A környékre vittem már le pelus nélkül, és kibírta hazáig. Nagyobb kalandozásokra még nem indulunk pelenka nélkül, de nem is kell ezt elkapkodni, én már attól is repesek, hogy sok hazaérésnél száraz a pelus!
Azóta nem sokat kell kimosni, hihetetlen, hogy egyik napról a másikra eltűntek a mosásból a pelenkák, az a pár darab szinte fel se tűnik.
Ezek szerint lesz kb 3 hónapom, amely szinte mentes lesz a pelenkázás alól, csak bele ne szokjak a nagy jólétbe ;)

Március és április könyvekben

Az első könyv egy januári tartozás, emlékszem, alig vártam, hogy elolvashassam és nem csalódtam:)
Cornelia Funke: Tintaszív

Írtam a filmről, ami a könyvből készült, ez előtt kiadták már a könyvet itthon, de Bűvölet címen. Várható még két része, de sajnos a beígért dátumra nem adták ki őket.
Mostanában előfordul vele, hogy a filmet korábban látom, mint ahogy a könyvet olvasnám, és ez nem is mindig probléma, kezdem tisztelni a forgatókönyvírókat (erről talán majd egy másik bejegyzésben).
Oda voltam a szereplőkért, élnek, hús-vér emberek, ötletes az egész történet. Ha el kellene döntenem, hogy ki a kedvencem, bizony erősen bajba lennék, Mo, a könyvgyógyász és Porkéz, a Tintaszív kikerült szereplője erős párbajt vívna ezért a címért. A magányos, gazdag könyvgyűjtő, Elinor karaktere is megmozgatta a fantáziámat. A könyvben Meggie tényleg egy kislány, és nem ifjú hölgy, mint ahogy a filmben sikerült ábrázolni, de a történetben mindkét "verzió" megállja a helyét.
Valószínűleg azért tetszenek a szereplők, mert végig könyvekkel vannak kapcsolatban, Mortimer (Mo) talán a leginkább, ismeri, szereti, olvassa őket, könyvgyógyászként pedig igazi csodák kerülnek ki a kezéből. Meggienek van egy faragott faládája, bársonnyal bélelve, amikor utaznak, ebbe tartja a könyveit - naná, hogy az én fiaimnak is lesz majd ilyen:)
Minden fejezetnek van egy mottója, sok olyan könyvből származik, amelyről még nem is hallottam, többnek még magyar fordítása sincs. magában a műben is sok sok klasszikus, ismert és kevésbé ismert könyvet említenek, jól fel tudja kelteni az érdeklődés, kizárt, hogy ezután a könyv után valaki ne akarna még valamit elolvasni.
Basta, az egyik gonosz karaktere él még nagyon a műben, ő a filmbe erősen sablonos, jelentéktelen figurává süllyedt, de a könyvben sok terep az övé.
Valójában nincs legfontosabb szereplője, mert rengeteg legfontosabb szereplője van: a könyvek. Mondatok sora szól a könyvekről általában, ráadásul sok művelődéstörténeti elemet is tartalmaz (pl charta virinea non nata).
Könyvekről ez volt a kedvencem:
"Minden könyvnek ilyen tetszetős papírral kellene kezdődnie. Lehetőleg valamilyen sötét színnel: mélyvörössel vagy éjkékkel. Amilyen illik a könyv kötéséhez. ha akkor felütöd a könyvet, olyan érzés fog el, mint a színházban. Elébb a függöny! Aztán fellebben, vagy elhúzzák - és kezdődhet az előadás."
Az írókról is egy gondolat:
"Az írókat vagy nagyon öregnek képzeljük, vagy úgy, hogy már nem élnek."
Jó kis tematikus órákat lehet erre a műre építeni;)
Itt is, egy írás.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Ismét korábban láttam a filmet, kb 16 évesen először. A könyv természetesen túlszárnyalta, és én is másra figyeltem olvasás közben, más mozzanatok, mondatok ragadtak meg.
Jo karaktere nem vált olyan túlsúlyossá számomra, mint a filmben, az anyukáé viszont kiemelkedett! Sokat lehet tanulni tőle és érdemes elgondolkodni egy két tettén, mondatán.
A legjobb a semmittevős időszak, amikor a lányok semmit se akarnak csinálni, csak amihez kedvük van, szünet és előtte sokat dolgoztak, keményen, eredményesen. Édesanyjuk megengedi neki, halkan megjegyzem, tanulnak a leckéből! Finom humorral teletűzdelt rész, nagy élvezettel olvastam.
Ami a filmből kimarad: zarándokút. Naná, mindent kilúgoztak a filmből, ami keresztény, pedig a mű bővelkedik. A lányok zarándokjátékot játszanak, édesanyjuktól kapnak is egy könyvet hozzá, mindannyian saját példányt. Érdemes kijegyzetelni ezeket a részeket is, csak pár "helyszín név": Szépségek palotája, Megaláztatás völgye, Romlás városa, Égi város. Már első olvasatra is sok játéknak, foglalkozásnak, történetnek, színdarabnak, társasjátéknak képezheti az alapját és még bele se melegedtem.
Egy kulcsszó: jellem! Ebben a világban a szülőknek fontos, hogy gyermekeiknek milyen a jelleme, a lányoknak fontos, hogy milyen a jellemük. Ők maguk is sokat foglalkoznak vele, egymást is terelgetik és nem ráripakodnak egymásra, és nem sértődnek meg, amikor valaki megjegyzi, hogy mit lehetne javítani.
Jo és Mrs March között van egy nagy beszélgetés, Joe lobbanékony természete kínáltatja az apropót, vala az anyuka is ilyen természettel bírt, de hosszas munka után megváltozott, érdekes tanúságtétel és hihetetlen, hogy mekkora erővel bír.
Ami még nagyon megragadott, az a család szegénysége. Mi talán el se tudjuk ezt képzelni a mindennapokba, mert átéljük, hogy alkalomadtán, esetleg hónapokig nincs pénzünk, de Istennek Hála kevesen éljük át azt, hogy heti egyszer van kávé, mert többre nem futja, vagy amikor öltözködünk akkor kiválasztjuk, hogy melyik a kevésbé rongyos és elnyűtt ruhadarabunk. Bizony, hihetetlen, hogy mekkora jólétben élünk!
A könyv minden fejezetéről, mozzanatáról tudnék írni, ezért inkább leállok, a könyves jegyzetfüzetemben azért sok lapot szenteltem neki. És már alig várom, hogy a többi részét is olvashassam.

Jules Verne: Kétévi vakáció
Más stílus, más korosztály, mégis letehetetlen volt a számomra.
Első könyvem Vernétől A tizenöt éves kapitány volt, azóta Vernének is külön hely van a szívemben.
Igazi robinzonád, 15 iskolás fiúval, 10-15 évesek. Verne meg is írta a végén, hogy ezen műfajban ilyen társaság még nem volt, ezért írta meg.
Living book a javából, lehet belőle földrajzot, állatvilágot, növénytant tanulni, történelmi háttér is érdekes, kis iskolatörténet, na meg ugye a robinzonádok, de ez nagyon adja magát.
A fiúk azért boldogulnak, mert sok növényt, állatot ismernek, mert mindről tanultak, mert ők még tényleg az életnek tanultak, az oktatási intézményben is. Értenek a szerszámok használatához, tudnak főzni, vadászni. Igaz, kezdetben vannak nehézségek, de sokat tapasztalnak és kialakítanak egy élhető kis telepet maguknak.
Soros napi és éves rendet alakítanak ki, téli időszakban rendszeresen tanulnak (a hajón voltak könyveik), hiszen amikor megtalálják őket, akkor meg kell mutatniuk, hogy fejlődtek!
Verne remek tanár, merthogy ezen művével is tanítani akar, de nem didaktikus, nem szájbarágós. egyszerűen kijelöli a járható utat és a történetből nagyon kitűnik, hogy miért is azon érdemes járni.

Jules Verne: Észak dél ellen
Hiába, ez már csak egy ilyen időszak.
Zoltán Péternek van egy nagyon jó Verne könyve, öt éve olvastam, be fogom szerezni! Sok minden megmaradt bennem Vernéről, főleg, ami akkoriban érdekelt, pl hogyan gyűjtötte és rendezte az anyagait! Az viszont teljesen kiesett, hogy történelmi témájú regényeket is írt. A cím erősen sugallja, hogy Amerika, rabszolgaság eltörlése az apropója a műnek.
A Burbenk család és Texar harca egymással, ültetvény, rabszolgák, egy város, a gonosz, indián, minden van, ami egy izgalmas cselekménysorhoz kell.
Emellett sok sok történelmi tény az 1840-es évektől 1860-ig.
Ismét állat és növénynevek tárháza, némelyikről ír egy-egy bekezdést, másokat csak megemlít.
Amit most nagyon megszerettem Vernében az az, hogy remek hozzávalókkal dolgozik, minden van a művében: csata, dulakodás, szerelmes pár, gyerek etc. De soha semmi sem öncélú, nem mellékszálakat, epizódokat alkalmaz. Nem azért van benne szerelmes, hogy ilyen is legyen, hanem mert történetesen a család nagyfia már házasodó korban van, egyszerű tény, hogy szerelmesek és nem kiélezett fejezet.
Nincs mindenáron mély, tragikus hangulat, nincs mesterkélt feszültség. Nyugodt, izgalmas olvasás, klisék nélkül tartja fenn az érdeklődést. Persze kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd, amikor a fiúk olvassák, hogyan fognak majd vélekedni róla. Én nagyon élvezem ezt a kifinomult stílust.
És ami a legjobb: Verne annyira szeret mesélni, hogy az már szinte süt a lapokról. Élvezi a pontosan kimért adagolást, tudja, hogy minek hol van a helye és érződik, hogyan csillogott a szeme, amikor újabb és újabb tényeket, összefüggéseket fedeztethetett fel az olvasóval.

Folytköv egy másik bejegyzésbe.

Még mindig Nagy Mara

Korábbi íráshoz kapcsolódva;)

Tóth Krisztina
Nagy mara

Áruld el nekem, nagymama,
milyen állat a nagy mara?
Van-e nagy feje, nagy hasa?
Egészben véve nagy maga?

Kisfiam, szólt a nagymama,
pici állat a nagy mara.
Mint egy nyúl, de a füle apró:
de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?

Majd elmegyünk az állatkertbe,
ott legelészik, majd meglátod
a kis marát, a nagy marát, meg
az összes ilyen maraságot.

2010. május 7., péntek

A házi jobb

Sok nézet, tanulmány látott már napvilágot, hogy a házi tej egészségesebb, jobb etc. De a legújabb szempontomat még egyik se tartalmazta.
Bernát remekül kiszolgálja magát, sokszor már az asztalon van a kenyér/kifli, lekvár, kanál, mire szól nekem, hogy anya kérek lekváros kenyeret/kiflit.
A fiatalember a tejcsikével is igyekszik hasonló módon eljárni, nade a dobozos szeret előszeretettel kifolyni, a zacskósról nem is beszélve. A remek házi tej viszont mindig csavaros tetejű üvegben van, még soha sem végezte a konyha padlóján.
Tehát a házi tej ebből a szempontból is jobb!

2010. május 6., csütörtök

Az új házikedvenc

Mint panelesek sajnos nemigen tudunk alternatív energiát használni, de néha azért van egy kis fény az alagút végén. És milyen jó, ha azt a fényt napelem biztosítja. Eme lámpákból sikerült egy narancssárgára szert tennünk.
Azóta minden nap ezt használom este naplóíráshoz, olvasáshoz. Annyit mindig világít, hogy elég legyen elalvásig. Még nem mértem le, hogy összesen mennyi bír. Erkély híján csak az ablakba tudom kitenni a kivehető napelem részét, és minthogy nagyon jó fekvésű kis panelt birtoklunk, ezért csak 11 óráig süti a nap, mégis mindig feltölt annyira, hogy ne kelljen sötétben kuksolnom.
Ha már minden évben elfelejtem a Föld óráját, legalább napi egy órát ne égessem a villanyt;) Mondjuk már arra is gondoltam, hogy miért nem kelek fel inkább korábban és akkor nem este, éjjel kellene világítani, elvégre reggel is meg lehet mindazt csinálni, amit este, árammal, világítással, de egyenlőre képtelen vagyok a koránkelésre.

2010. május 4., kedd

Új rendszer Girától megihletődve

Nagy nagy örömömre Gira megint ír blogot, és megint kaptam rá meghívást, amit nagyon szépen köszönök. És megint lehet tőle tanulni: a lányok játékait elpakolta, beszámolt a sok jó tapasztalatról, hogy így is milyen jót játszanak és nincs kupi.
Sajnos nálunk nincs játszópajtás tesó, sem udvar, de a bejegyzése hatására átgondoltam a játékrendszerünket. A laminálpadló óta a játékok a nagy kosárba voltak ömlesztve, mert így egyszerűbb és gyorsabb volt összepakolni, az építőkockák voltak csak külön. Nem gondoltuk akkor se véglegesnek ezt a rendszer, hiszen nem alkalmas normális játékoz, hogy mindent mindig keresgélni kell és a láda aljáról kipakolni. Bernát nem is játszott jókat, inkább csak rumlizott.
Én előszedtem minden játékos zsákot, amit korábban varrtam (leselejtezett nadrágok szárából), szétválogatta minden játékot és Bernát számára elérhetetlen magasságba helyeztem.
Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni, íme:
- kéri a játékot, amivel játszani akar
- az előzőt el kell pakolni - már nem is kell neki mondani, magától is pakol, sokszor már azelőtt, hogy jönne nekem szólni, hogy mit kér. Ma este fürdés után magától ment pakolni, senki se mondta neki.
- sokkal "tudatosabban" játszik az adott játékokkal, mostmár nem az a játék a kockákkal, hogy kiszórja, hanem építeni akar
- én is többet játszom vele, hiszen van, hogy megakadna egy egy játékkupaccal, de együtt sokkal kreatívabban lehet játszani. Bevallom én is fejlődök, soha se hittem volna, hogy ennyi mindenre jó az építőkocka, pontosabban, hogy én is ilyen jókat tudok belőle építeni.
- nincs széthordva játék a lakás minden pontjára, és napközben sem kell térdig játékok között járni a szobájába, sokkal rendezettebb, áttekinthetőbb az egész
- sokkal többször lapozgat könyveket
- újabb adag játékkal 20 percig is tud játszani egyedül, elmélyülten, utána csere és a következő adaggal is 20 perc

Köszi Gira a gólpasszt ehhez a rendszerhez!