2010. június 30., szerda

Közönségtalálkozó

Szombaton délután a Reökbe voltunk, egy rövidke közönségtalálkozón vettünk részt, a My Fair Lady apropóján. Zsolt pénteken nézi keresztfiunkkal, én pedig jövőhét vasárnap a csajokkal. Gondoltuk nem hagyjuk ki idén a Szabadtérit, jövőre úgyse fog beleférni és mostanában színházba se nagyon járunk.
A Dózsára nem vettünk még jegyet, de mondták, hogy arra biztosan lesz jegy az előadás napján is, így ráérünk, ha belefér, akkor nem hagyjuk ki.
Visszatérve a találkozóra: Tompos Kátya, Gálvölgyi János, Széles László, Novák Péter és Novák Eszter vettek részt rajta. Az lett volna még igazán pazar, ha Vencel Vera is ott lett volna, dehát nem teljesülhet az ember minden vágya, már annak is örülök, hogy láthatom játszani.
Azt leszámítva, hogy borzalmasan rossz volt a hangosítás, és hogy páran a kérdéseknél nyifogtak, hogy miért nincs ingyenes főpróba, meg hogy jaj most akkor lesz-e eső, pazar egy órás beszélgetés volt.Engem Novák Eszter vett le a lábamról, ezzel a rendezővel nagyon jó lehet együtt dolgozni, mellesleg a kis csapaton érződött, hogy pár hete már együtt próbálnak, nagyon jóízűeket elnevetgéltek.
Visszatérve a rendezőre, mindaz amit elmondott a darabról, a nézetei, az ötletei, egyszerűen jó volt hallgatni. Beszélt arról, hogy egy színésznek minden műfajban helyt kell tudnia állni, azaz ő örülne neki, ha minden színész prózai és énekes is lenne. Természetesen ismeri a My Fair Lady filmet, de nem zavarja, mert abban alapnak meg van adva egy Audrey Hepburn, neki pedig rendelkezésre áll egy Tompos Kátya (aki mellesleg nem sokat szólat meg, de ha igen, egyszerűen jó volt hallgatni, kifejezetten kellemes jelenség, filmekben láttam eddig, nagyon megkedveltem. Eliza szerepe nem tartozott a szerepálmai közé, de meglátta, hogy milyen sok van benne.). Kérdezték, hogy mennyire tartja összeegyeztethetőnek, hogy a Dóm téren, egy szakrális területen színház van és ilyen vidám, táncos darabot adnak elő. Itt kitért a misztériumjátékokra, majd elmondta, hogy őt ez a párosítás kifejezetten emlékezteti valamire: amikor az emberek még értelmes életet éltek. Varró Dániel fordítását használják mind a szövegkönyvben, mind a dalokhoz. És kitért arra is, hogy ma a magyar nyelv jogging nadrágban kár, sajnos az enyém is, az írott még nem is annyira, mint a beszéd, azóta jobban odafigyelek magamra (hajlamos vagyok szlengbe beszélni, nem szép, tudom).
És a végén megjegyezte, hogy izgulnak, de azért ő a saját szövegkönyvének a végébe beleírta, hogy taps!


Bernát is ott volt velünk, igaz főleg apával mászkált az előtérben, de az ölemben is ücsörgött. Nagyon jól viselkedett, néha halkan megjegyezte, hogy indulhatnánk, de nem kezdett el hisztizni.

2010. június 28., hétfő

Ismerkedés a szénnel, temperával

Múlt héten beszabadultam a szegedi művészellátóba. Kilike korábban kifejtette, hogy azért szereti ezt a boltot, mert nem néznek ferde szemmel az ember lányára azért, mert jó minőségű alapanyagokat akar venni a kis gyerek első próbálkozásaihoz is. Ezt a tapasztalatot megerősíthetem, most is nagyon segítőkészek voltak, kértem, amiről tudta, hogy szeretném, majd az eladótól javaslatot, hátha van valami jó ötlete, volt és tényleg jók. Úgyhogy beszereztünk pár alapanyagot és most már nem az én régi, elvont színű vízfestékemmel és szőrhullatós ecseteimmel alkotunk.Beszerzendő listán volt a rajztábla, mindig elmozdult, önálló életre kélt a papír és láttam, hogy zavarja Bernátot, jó döntés volt beruházni rá (keményen 340 forint volt).
Temperából főszíneket és fehéret vettünk, azóta lelkesen lehet kavargatni a színeket, így a legtöbb kép alsó rétege három színű, majd megjelenik a zöld, rakódik a lila és néhol barnába is átmegy.
Ma leesett az állam, Bernát határozottan belenyomta az ecsetet a sárgába és közölte, hogy akkor most napocskát fest, majdnem rendes kört csinált a papírra, sajnos csak telefon volt nálam fotózni és mire odaértem, akkor kékkel már felhők is voltak. (este Zsolttal leszedetem róla a képet)
Olyan ötödik alkalommal festünk, de az első és a mostani, nevezzük így szintje összehasonlíthatatlan, ha én fejlődnék így, pár hónap múlva illusztrátor lenne belőlem.
(Alkotgatok mellette, amikor tudok, de inkább nem hozom nyilvánosságra, mindenki jobban jár.)

Beszereztem pár szenet is, hatalmas sikert aratott, jó tulajdonsága, hogy nagyon intenzíven fog, amint papírt ér. Bernát láthatóan élvezte, hogy kicsi mozdulattal is látványos az eredmény. Szenes rajzolásnál hallottam tőle először, hogy mondja, hogy mit rajzol (ez a fejem, a fülem etc, persze a rajzon "csak" egymás mellé húzogatta a vonalakat, csinálta maszatokat).
(a traktort én követtem el, pár percre rá már annyi szén volt rajta, hogy nyoma már csak itt maradt meg)

Fogalmam sincs, hogy hogyan kell rajzolni tanítani, hogy mik a fejlődési pontok, mikor mit érdemes tanítani, de azt látom, hogy jelenleg eme tudásra nincs is szükségem. Egyszerűen élvezi, hogy nyomot hagy a papíron és fejlődik szépen magától. Ülni mellette és nézni, hogy mit csinál, mondhatni gyönyörködni benne az utóbbi hetek egyik kiemelkedő eseményeinek egyike.

Láthatóan bal kézzel alkot többet, de ha épp a jobb kezébe adom az ecsetet, akkor azt is használja.

A kötés reneszánsza

Az utóbbi időben a kötés, horgolás téma háttérbe szorult, pedig a napjaimba megjelenik.
Rikkel-féle festett gyapjúból csináltam egy mellényt, a mintát egy régi kötőskönyvből vettem. Kifejezetten szerettem ezt a darabot kötni, utána még hetekig benne volt a minta a fejembe. Még maradt a fonálból, egyenlőre ihletet várok hozzá.Három sál is elkészült az utóbbi időben, kettőt nem tudok megmutatni, mert azonnal elvitték, amint elkészült, az egyik már Brightonban állomásozik. Azért kezdtem el kötni őket, hogy fogyjanak a fonalak a fiókokból, ezek sajnos nem remek gyapjú fonalak voltak. A harmadik sálnál nem is volt meg, hogy kinek készül, csak nekiugrottam és úgy voltam vele, hogy hátha valakinek megtetszik, még a felénél sem tartottam, amikor már volt rá jelentkező, így születésnapi ajándék lett. Kép csak innen van, a gépen nem találom.
Horgoltam is egyet a múlt héten, már korábban is szemezgettem az amigurumik között, de most elkészítettem az elsőt, erről a blogról, és ahogy elnéztem, még sok ingyenes minta van fenn. Természetesen már megvannak a kedvencek, amelyek idővel el fognak készülni.
(A Capa könyvet Zsolt kapta, de muszáj volt elkezdeni olvasni, eddig még nem bántam meg.)
Ahogy mostanában bolyongtam a kötős blogok, fonalakat áruló webshopok között, olyan örömmel látom, hogy néhány lelkes blogger köré kisebb csoportok gyűlnek, akik szeretnek kötni és a kommentekből látszódik, hogy hónapról hónapra egyre többen állnak neki vagy egyre többet kötnek. Erika, Jucuu, Gabella, Ahamam (bocsánat, ha valakit lehagytam) lelkesen tanít, válaszol a kérdésekre, fonalazik, mintát magyaráz, sőt még utazik is egy-egy kötőstalálkozóra. Jótékony célú kötések, horgolások készülni. Örömmel figyelem a Barka fonalbolt alakulását, ahol a fenti nevekből is megfordulnak, ki kötősulival, ki saját tervezéssel. És a lelkes olvasók gyűlnek és kötnek, egyre többen és egyre többen. Buta gondolat, de úgy érzem, hogy ettől valahogy napfényesebb a világ. (A Barkásoknál nagyon tetszik, ahogy beindították a vállalkozást, látszik, hogy nem csak az alapokkal vannak tisztába, érdeklődve figyelem, hogy mit fognak még belőle kihozni, ahogy látom lehet tőlük tanulni.)
Tegnap az jutott az eszembe, hogy milyen remek drog, meg abortusz etc prevenciós program lenne fiatal lányoknak, ha ilyen fonalakkal, ilyen szinten meg lennének tanítva kötni, horgolni. És nem sínylődnének oly sokan unatkozva, kallódva, hanem alkotnának, élveznék a színeket, a mintákat, készítenének valamit, ami szemet gyönyörködtet maguknak és ajándékba. Oly sokrétű hozadéka lenne a hasznos időtöltéstől, a stílus kialakításától, a (mondhatni) kétkezi munka megbecsülésétől át számos területre (és ne felejtsük, hogy egy-egy pazarabb minta feldolgozása nem semmi agymunka tud lenni;) na meg az ezredjére visszabontás türelemre, kitartásra gyakorolt hatása;)).
És hogy nekem ma semmi se legyen elég, annyira csípnék valami keresztény kötős-horgolós csapatot itt Szegeden, ahol össze lehet jönni, Isten Igéjével, imában és alkotni az Ő dicsőségére, fiatalok és idősek közösen. Régi technikákat tanulni, modern darabokat alkotni.
Most pedig visszaszambázok a kötésemhez, mert le vagyok maradva!

2010. június 24., csütörtök

Vírus

Nem, nem történt adatvesztés, a gépek jól vannak. Csak nekem sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot egy vírussal, amely hasmenést és hányást okozott. Még a víz sem maradt meg bennem, így egy nap alatt eléggé legyengültem. Tegnap estére be volt ütemezve a dokihoz egy ctg, felhívtam, mondta, hogy menjek be, ha bírok, így Zsolt és Bernát is elkísért, nem volt semmi gond, baba remekül érzi magát, semmi összehúzódás vagy más váratlan esemény.
Ma már egész sokat tudtam inni, szinte pótoltam a tegnapot, az evést nem nagyon erőltetem, nem is nagyon kívánok semmit, turmixolva főtt krumplit és répát.
Azért egész nap ment az ima, már amikor nem aludtam totál kiütve, hogy most el ne induljon a szülés, mert én most nagyon gyenge vagyok egy szüléshez. Magamon is meglepődtem, még a tollat se bírtam rendesen megfogni.
De dicsőség az Úrnak, már minden rendeződött és holnapra már megint csudi erős leszek!

Ja, és már mint minden totál logikátlan, tegnap egész nap baracklevet kívántam, de eszelősre, védőnő, meg a doki is mondta, hogy hát nem épp ezen állapothoz való nedü. Természetesen nem bírtam magammal, így egy pohárral megengedtem magamnak, lesz ami lesz, legfeljebb visszajön. De nem! Sőőt, gondolom a cukor miatt, vagy csak az érzés;) de onnantól kezdve egyre jobban érzem magam. Hiába, jól meglett teremtve az ember!

2010. június 22., kedd

Bernát és a könyvek

Mielőtt ismét saját olvasmányaimról írnék, pótolok, hiszen Bernát könyveiről már régen nem esett szó.
A Kippkoppok és Boribonok még mindig nem kerültek le napirendről és elmondhatjuk, hogy mindegyiket beszereztük! A Marék Veronika összes még várat magára, a könyvtárból kivettük A barátságos harapófogót, ez lesz az, amire legközelebb beruházunk, zseniálisan megszerkesztett és végre egy igazán fiús, szerszámos mesekönyv.Újabb könyvek kerültek az olvasottak közé a régiek közül.
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesékMár majdnem mindent olvastuk, nagyon élvezi, sokszor már magának is meséli a képek alapján.
Első meséskönyvem
Nem gondoltam, hogy máris elő lehet venni, de sokat megszeretett belőle, jelenlegi kedvencek: A kóró és a kismadár, Cickom Cilu, A papucsok (ezekért én is rajongtam, ok, most is).Mondókákat, verseket főleg a Cini-cini muzsikából másolok ki a saját kis dossziénkba, amiről majd egyszer biztosan írni fogok.A három pillangó című meseválogatás elején található meséket szereti este hallgatni, rövid, egy két oldalas történetet. Ezekből még nem jöttem rá, hogy melyik a kedvence, mert szépen sorba hallgatja őket. A könyvet a nagymamámtól kaptam, a hatvanas évek elejéről való.

Angol
Van hat darab Peppa pig mesekönyvünk, általában egymás után fel kell olvasni neki mindet, majd a végén a könyvek hátulján levő képekből összerakni a nagy képet. Teljes siker, be fogok szeretni még ilyen könyveket.
A Ladybird által kiadott könyvekből van már egész nagy készletünk, de mostanában hármat veszünk elő rendszeresen.Everyday words: Fogalmam nem volt, hogy hogyan kellene ezzel a könyvvel bánnunk, de jó, hogy Bernátba kifejezetten sok kreativitás szorult. Rámutat a képre, én megmondom angolul, ő meg magyarul. Megvannak a kedvenc oldalak, azok már nagyon mennek. Van egy rész, ahol enni és innivalók vannak, ott mondtam neki, hogy mutassa meg az innivalókat, csak a kávé maradt ki, látszik, hogy mostanában nem iszom.
Cars, ez a My favourite book of... sorozatból való, sok oldalán kis feladatok is találhatók, mint például az, amelyiknél egyik oldalon három autó, a másikon pedig az árnyékuk található. Legnagyobb meglepetésemre Bernát már meg tudja mondani, hogy melyik melyikhez tartozik.
Ugyanezen sorozatba tartozik még a Diggers is, itt mondjuk nem nagyon van alkalmam felolvasni neki a pár soros angol szöveget, mert olyan lelkesen magyarázza a képeket, öröm hallgatni.

Sok könyv előkerül még pár hetente, de ezek azok, amelyek majdhogynem minden nap, még nem unjuk:)

2010. június 21., hétfő

Mi meg így tanulunk

(a csacsogó csajok csapatából ketten rejtőzködnek a képen)
A Noé Bárkája team tanítóképzést szervezett magának, hiszen hiába tartunk egyre több kurzust, szerzünk újabb és újabb tapasztalatokat, bizony, mindig van még mit tanulni, rendszerezni, gyakorolni. És az sem mellékes, hogy a szolgálatok és a havi team imák mellett, most alkalmunk nyílt egy egész hétvégét együtt tölteni.
Ezt a képzést pár hónapja Pesten tartották, meghirdetve, de sajnos közülünk senki sem tudott elmenni. Bubu olyan lelkesedéssel jött haza, hogy milyen jó volt, hogy neki is milyen sok minden összeállt, hogy milyen jók a gyakorlatok, így nem bírtuk ki, megkértük, szánjon ránk egy hétvégét, tartsa meg nekünk is.
Vele együtt nyolcan jöttünk össze az egyik közitársunk otthonában, mindenki hozott valami ennivalót, így se helyszín, se kajaköltségünk nem volt. És szombat reggel belecsaptunk a lecsóba (a meséből meg részletet néztünk szemléltetésnek;)). Ima, elmélet, gyakorlat, elmélet, gyakorlat, este haza, legfontosabb tanítás, mise, elmélet, gyakorlat, zárás. Végülis ennyi volt az egész. Két nagymama biztosította még a hétvége sikerét, egyik anyósom, aki Bernátra vigyázott, másik a közitársunk nagymamája, aki épp nála töltötte a hétvégét és az összehordott ennivalókból szendvicseket, fincsi főtt ebédet gyártott nekünk.
(Szegény Bubu estére kifeküdt)
És hogy miért volt frenetikus az egész hétvége, mert tényleg rengeteg újat hallottunk, sok mindent eddig is tudtunk, de jó volt, hogy amit eddig húsz mondatba hallottunk, azt most egy mondattal is meg tudjuk fogalmazni. És ami a legeslegjobb volt, az az, hogy rengeteg gyakorlásra volt lehetőségünk, mindent kipróbálhattunk és olyan is volt, amikor egy egy feladatot kétszer, sőt háromszor is megcsináltunk és leesett az állunk, hogy öt percen belül egy tanítón hogyan mehet végig ekkora fejlődés.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteget nevettünk, hatalmas beszélgetéseket csaptunk a szünetekben. Őszre nem szervezzük meg a következő alkalmat, mert akkor össznépi szentandrisos találkozóra megyünk, de egy év múlva garantáltan vár ránk egy újabb hétvége;)

JÁTÉK
Feladat: az utolsó két képen megjelenik három bibliai szereplő, megszemélyesítőik: Ildi, Bubu és Zsolt. Július 1. éjfélig lehet tippelni, hogy ki kicsoda.
A helyes válasz kommentelői között pedig egy Messiás poszter kerül kisorsolásra. Egy szereplőre több tipp mehet (azért max 3;)).
Egy helyes válasz esetén egyszer, kettőnél kétszer, háromnál háromszor kerül a neved a kalapba!

2010. június 18., péntek

Gyerekszáj

Bernáttal beszaladtunk ismerősökhöz a Sík koliba, a szakadó eső az alsóbb szinteket elárasztotta, naná, hogy Bernát lecsekkolta a vizet.
Majd jön oda hozzám:
- Tiszta víz lett a nadrágom. - szünet, mosolyogva rámnéz - Akkor majd kimosod, jó?

2010. június 15., kedd

Most a melegre való tekintettel

Bernát nem fog azért kevesebbet szaladni, mert meleg van, így a lakásban is csak akkor lehet maradásra bírni, ha olvasunk, festünk vagy mesét néz. Az utolsó miatt természetesen nem vagyok elragadtatva, de jelenleg az a helyzet, hogy amíg tombol a hűség, nem érdekli a mesekönyv, nyűglődik, randalírozik és maximum a mese miatt ül le, kemény fél/egy órára.
A szigetelés, ablakcsere óta nincs olyan iszonyatosan meleg nálunk, de azért volt pár kemény nap az elmúlt időszakban.Így ráfanyalodtam a mesenézésre, de ha már eme sok szülő által vészesen elítélt tevékenységet folytatjuk, akkor legyen valami haszna is. Az oo-s konferencia délutáni előadója javasolta, hogy "töltsük meg angol hanggal a teret", így ha már mese, legyen angol. Anyukámtól még tavaly kaptunk egy Peppa pig cd-t, a rajzot nyominak találtam, de ahogy megnéztük párat az 5-6 perces részekből, kifejezetten megszerettem. Jó szöveg, ötletes történetet, rengeteg élethelyzet. Merthogy ezekkel a pigékkel mindig történik valami jó, ha meg éppen nem mennek sehova nagypapa vonatán, akkor a leghétköznapibb események történnek velük.
Nem tudom megmondani, melyik rész a kedvencem, de íme egy kicsi lista:
szivárványos, fogorvosos, festős, könyvtárazós.
Bernát már egész sok szót megtanult belőle, a passzív tudása nem tudom mennyi lehet. Arra lettem figyelmes, hogy tudatosan ismételgeti, próbálgatja a szavakat.
Az én szókincsemen is sokat dobott, legalábbis ez az első pozitív hatás, amit le tudok mérni.
Ha takarítani, főzni, lábat felpócolva olvasni akarok közbe, akkor a kiválogatott playlist-et indítom el, de inkább közösen szoktunk nézni, hiszen nekem sem árt. Mesekönyvben is megvan már pár rész, majd gyarapítjuk a gyűjtemény ezen részét is.

Extrasokat csavarogtunk

A hétvégénk pazarul telt, induláskor még nem is sejtettük, hogy ennyire jó lesz.
1. Ballagás
Zsolt unokatesója kitűnővel, sok díjjal fejezete be általános iskolai tanulmányait, és ilyen eseményt eszünk ágában sem volt kihagyni!A hétvége folyamán megtárgyaltuk Zsolttal, hogy ilyen remek eredményekhez mennyire hozzájárul egy család, hogy mi munka van ennek hátterében napra nap.
Vacsora után Budapestre indultunk, sógoromék jóvoltából volt szállásunk egész hétvégére. Esküvőre voltunk hivatalosak, ami délutántól volt, így a szabad délelőttöt múzeumozásra szántuk. Csodák palotája vs Közlekedési Múzeum, Zsolt megállapította, hogy az utóbbihoz egyszerűbb eljutni, így legalább nem kellett sok sok szempontot mérlegelnünk.
2. Közlekedési Múzeum
Bernátnál hatalmas sikert aratott, na nem különben a szüleinél;)
Egyetlen negatívum, a terepasztalokat lehet néha takarítani is.
A vonatok rajt-cél győzelmet arattak az ifjú nézelődőnél, volt tér szaladgálni és amire csak lehetett felmászott, megnézte, megfogdosta, mi pedig igyekeztünk mindent elolvasni, megszemlélni, amire csak lehetőségünk adódott.
Nosztalgiafotót most nem csináltattunk, de a következő kanyarban már fogunk. Kilikéék csináltattak pár éve és az nagyon jól sikerült, ha a műtermet látom hamarabb, azt mondom, hogy ez csak giccsre sikeredhet, de minthogy egy elkészült kép került hamarabb a kezembe, tudom, hogy meg lehet ezt nagyon szépen csinálni, jól mutat az albumba vagy a falon.
Időszaki kiállítás az Űrhódító, sok sok régi számítógépet lehet megnézni, megtapogatni, kipróbálni, képzelhetitek, mennyire tudtunk visszafogni magunkat. Én egy nagy géppel terminátorokat lövöldöztem (tudom ciki, de a filmet is szeretem és ilyen batár nagy géppel még soha sem játszottam, na meg amennyit én egyáltalán a gépen játszok). Azért képzelhetitek micsoda kép lehetett, amint pocakosan, lelkesen irtom a terminátorokat:)
3. Attila és Magdi esküvőjeSzentAndrásos barátaink, tavaly nyáron Attila sokat kamerázott, fotózott Zsolttal.
Pontosan, precízen, szeretettel megtervezett és lebonyolított esküvőn vehettünk részt, köszönet érte! A közösségük igazi háttér volt, látszik, hogy már gyakorlatuk van esküvőszervezésben;)
Kórus és zenekar volt a templomban, méltósággal és jó humorral celebrált nászmise, koreografált nyitótánc, mécsesfújkálós gyertyafénykeringő és még sorolhatnám még. Bernát elaludt a szertartás és a lakodalom között, de így sem tudtunk sokáig maradni, mert a hatalmas szaladgálás rendesen kimerítette.A képről jut eszembe, én ott akartam inni egy kávét.
4. Másnap még a meleg beköszönte előtt leautózunk Majsára, ahonnan csak este indultunk haza, hiszen Zsoltnak végre semmit se kellett tanulnia hétfőre.
És hát a majsai program is nagyon megérte, ilyet a panelba nem lehet.

2010. június 11., péntek

Kánikula szülinappal



Tegnap így ünnepeltük, születésnapokat, merthogy a jelenlevő kilenc emberből négyünknek júniusban van a szülinapja, az ötödiket, aki már elkerült Szegedről, telefonon köszöntöttük.
A menü pizza volt, a szórakozás pedig a Kincs, ami nincs című film, ami miattam is aktuális volt, merthogy '81-es, micsoda jó évjárat;)
És este még az is kiderült, hogy az egyik haverunknak is velem egy napon van a születésnapja, jövőre ezek szerint még többen ünnepelünk:)
Kaptam nagyon szép táskát, apától könyvet, már a felét elolvastam, most is alig bírtam letenni, anyósomtól a Boribon sorozatunk két hiányzó darabját, hiába, a gyerekkönyvre is lehet vágyni, már alig vártam, hogy kirakjuk ezt a sorozatot is.
Azért a legjobb mégis az egész estés röhögés, a pizzarendelés volt, no meg az, hogy a baráti körünk tagjai mindig megtalálják a közös hangot, még akkor is, ha épp az adott eseményen találkoznak először! Hiába, őrült jófejek;)
Szóval, áldott születésnapot mindannyiunknak! Jövőre milyen bulit szervezzünk???

2010. június 9., szerda

Képmutogató


Ha elmész erre a linkre és a képen rákattintasz egy adott személyre, a wikipédia megfelelő angol szócikkén találod magad!

2010. június 8., kedd

Eseményrögzítésből ötös


Zsolt ma befejezte eseményrögzítői tanulmányait, eredménye: jeles!
Minthogy papírra mindenhol szükség van, ezért ő sem kerülhette el, hogy a fotósiskolát ki ne járná! Hivatalos tanulmányait befejezte, de ahogy én ismerem, továbbra is folyamatosan bújni fogja a témát, könyvek, blogok, fórumok, albumok etc, nekem már rengeteg oldalt mutatott, hogy honnan lehet még tanulni. Viszont iskolába már nem kell járni:)
Hivatalos honlapja itt található, sok része még erősen fejlesztésre szorul, de halad ez:)

2010. június 5., szombat

Ha most nem is esik, majd fog :)

Napsütötte hétvégén van időm csak megmutatni ezt a tuti nyomtatható, ragasztható cuccokat tartalmazó oldalt és nem a pesszimizmus szólal meg bennem a 'majd fog' résszel;). Azért először egy kis nyárit is, gyümis könyvjelzők, jöv. héten gyártok belőle, majd meglesem Bernát mit szól hozzá.
Bernát még erősen kicsi a paper craftok készítéséhez, mi meg hivatalosan már kiöregedtünk belőle, bár én néhányat bármikor elkészítenék ezekből.
A múltkori múzeum után nagy kedvencem közülük a bogaras rész, de az épületek, meg a napóra is nagyon tetszik.Ezért a naptárért egyenesen oda meg vissza vagyok, karácsonyra ilyet kérek Zsolttól!

Unatkozó otthonoktatás iránt érdeklődőknek pedig a következő:
http://www.theoldschoolhousestore.com/index.php?main_page=index&cPath=145
Biztos sokan ismeritek már, én csak a héten fedeztem fel.

2010. június 2., szerda

Gyermekkorunk ízei - só liszt gyurma

Ti is megettétek anno a só liszt gyurmát? Én mindig csipegettem belőle.
Ma csináltam először Bernátnak, amikor készítettem néztem, hogy az állaga még nem jó, de az íze már stimmel;)
Az esős idő nem kedvez a mi csavargó életmódunknak, mert vagy esik vagy még bokáig ér a víz és a környékbe esélytelen kikerülni a pocsolyákat. Azért természetesen nem kuksolunk benn egész nap, de többet, mit jólesik.
Ezért mindennap festünk, egyre jobban megy Bernátnak (meg nekem is).
Hogy legyen valami újdonság, megcsináltam a gyurmát. Közben azon gondolkodtam, hogy mi előnye-hátránya van a sólisztnek a boltival szemben, és egyenlőre arra jutottam, hogy dehogy veszek én gyurmát, ez természetes, minden hozzávalóval el vagyunk látva, pillanatok alatt kész, ráadásul meg továbbfejleszteni is lehet, utólagos festéssel, előtte festéssel etc. Minthogy nem ismerek egy boltit sem, azért annak nem tudom felsorolni az előnyeit, biztos vannak, de még nem vagyok elég tapasztalt a téren.
Az alkotásról meg majd készítek képet, amikor Zsolt hazajön, mert mióta nincs hideg, hordja a gépet is dolgozni.

Velünk minden rendben, baba megfelelően növekszik, mozog, Bernát beszél hozzá sokat és közli, hogy "mocorogjál, kisbaba", majd odateszi a fejét.
Nekem lelkesen ég a gyomrom továbbra is, az extrán savanyú zöldalma a legjobb ellene. És hogy a helyzetet még fokozzam, két napja fáj a torkom. Szóval amíg azt hittem, hogy a gyomorégésnél, pocakos időszakon kívül meg a torokfájásnál (nekem ez az, amit a legrosszabbul viselek) nincs rosszabb, addig naív voltam és nem kombináltam a kettőt.
Ez volt tegnapig, ma reggel hánytam is egyet. Itt azért már a röhögőgörcs kerülgetett:)

Rájöttem mi maradt még ki, amit le akartam írni.
Hogy nincs annyi csavargás, meg órákig lenn rohangálás így itthon is biztosítani kell a mozgást, nálunk ezek jöttek be:
- trambulin; valami jó zene mellé még fel is dobja
- magasabb helyen elhelyezkedve lelkesen fújom neki a szappanbuborékokat, amikért kacagva szaladgál, mozog és jókedve van, hát kell ennél több???
- találtam: Játékos torna, majd a képeket akarom kinyomtatni belőle, ez előhozta anno tesis élményeimet, hogy miket csináltunk és szoktunk együtt tornázni, karkörzésbe pl profik vagyunk
- este apával, pár hónap múlva már anyával is közös torna, ok, ebben a felnőtt jobban fárad, azaz apa hátán fekszik fekvőtámaszozás közben, felölésekhez remek lábsúly, guggoláshoz háton csücsül és még sorolhatnám a sok sok lehetőséget.