2011. január 31., hétfő

egy nap

Reggel Kaleb hatkor kelt, Zsolt ébredt vele, engem hagytak aludni. Idővel Bernát is felébredt, megreggeliztek. Én csak akkor keltem, amikor Zsolt hozta a teámat a két mosolygós gyermekkel. Jobb is, hogy felkeltem, zagyvaságokat álmodtam. Majd jött még egy tejcsigyűjtés, a mindennapi reggeli és esti külön program.
Zsolt háromnegyed kilenckor elindult dolgozni, előtte gyorsan beágyazott, én meg kiteregettem, mert este elindítottam még a mosógépet.
Kaleb evett, majd Bernáttal játszottunk még egy kicsit, az új pajzsával vikingek voltunk. Öltözésnél nem akarta letenni, úgyhogy elvettem és 24 órás elzárást kapott az új felszerelés. Mégiscsak sikerült zökkenőmentesen felöltözni, Kaleb is megkapta a kimenő plusszrétegeket, majd a mózesben várta az indulást, türelmetlenségének égtelen sírással adott hangot. Igyekeztem gyorsan felkabátolni magam és Bernátot, hogy el tudjunk indulni a játszóházba.
Útközben csudaérdekes munkagépeket láttunk, zúzmaráztunk, kesztyűink kéz a kézben baktattunk. Kaleb elaludt, mi beszélgettünk, hihetetlen, hogy mennyi minden előkerül egy séta alkalmával és a téma a földön hever, vagy oldalt, vagy az úton suhan el, de mi megragadjuk a pillanatot. Hallgattuk a varjakat, néztük, ahogy élelmet keresnek.
Fejlesztőközpontos játszóházban remek volt a hangulat, orrfolyós időszak végett kevesen voltunk, Bernát a legnagyobb gyerek, Kaleb a legkisebb;) Már megvannak a kedvenc játékok, amiket hétről hétre megkeres. Barátkozik a szülőkkel, a felügyeletet végző szociális munkás lánykával, aki aggódik a szülés miatt, mert még bizonytalan a témában, és mosolygós, kedves teremtés.
Hazaindulni már nem volt egyszerű, Bernát megmakacsolta magát, rúgott, visított, és addig húzta az időt, meg Kaleb megint rázendített. Hazaindulhattam nem gyengén felpaprikázva két gyerekkel, a kapuban, amikor egy kicsit lenyugodtak a kedélyek elmondtam, hogy ha szólok, azonnal kell indulni és ezt a hetet ennek a gyakorlására fogjuk szánni. Magamban hozzátettem, hogy itthon szépen gyakorolni fogjuk, hogy azonnal feláll és jön, amikor hívom, bármivel is foglalkozzon.
Ebédelni egyszerű volt, Kaleb ismét szunyókált, így elővehettünk pár finomságot, amit tegnap anyósom hozott, valamint tegnap éjjel még elkészítettem egy adag tepsis fasirtot, mert a hús már ki volt olvasztva és nem akartam, hogy pocsékba menjen.
Miután degeszre ettünk magunkat, én leszedtem az asztalt, elmosogattam, elpakoltam, Bernát ezalatt pisilt és lefeküdt az ágyba. Még kért egy mesét, másodikra már nem maradt idő, Kaleb felébredt, evés, peluscsere, majd olyan jól érezte magát, hogy eljátszott a gyerekszoba szőnyegén.
Én addig söpörtem, felmostam, pakolásztam, rendezgettem, szőnyegeket poroltam.
Kalebnek jött a valódi délutáni alvás, megint evett egy kicsit, majd elringattam a mózesba. Amint belemerült a legdrágább szuszogásba, gyorsan átöltöztem, jöhetett a napi torna (Jillian Michaels level 1/5). Közepén gyors gyerekringatás, ami annyira jól sikerült, hogy még az is belefért, hogy Máté evangéliumából elolvassak hat fejezetet.
Pihenés végetért. Bernáttal banánturmixot uzsonnáztunk, majd játszottunk.
Négy órára megékezett Sári, én pedig gyorsváltásban villamosoztam a belvárosba, megszereztem húgom puk kódját, szomszédasszonyom bemutatott a fodrászának, majd együtt hazabeszélgetvevillamosoztunk, és megtudhattam, hogy sajnos be fog zárni a kedvenc zöldségesünk, ez nagyon nem jó hír, mert ők tényleg termelőktől vásároltak, ez nagyban meg fogja nehezíteni a zöldségek, tojás beszerzését a számunkra.
Itthon minden rendben, a gyerekszobában fellelhető összes játék használatba került.
Zsolt hazaért, átvette a kézbe gyereket, én pedig kivasalhattam a reggel óta megszáradt ruhákat, hiába, kinn hideg van és jól fűtenek a szomszédok. Közben a fiúk vacsoráztak, egész jóízűen, legalábbis amit a konyha mutatott.
Még belefért egy kis esti játék, Zsolt felolvasott egy adag Zelk Zoltán verset, egy kis Pancsinellót. Következett az elpakolás és a rettenetes sírás, merthogy Bernáttal közösen csatát vívtunk, nagyon nem akarta összeszedni az üveggolyókat, és tényleg rettenetes volt a sírás, de a végén minden golyó bekerült a dobozba, minden kiabálástól mentesen.
Újra előkerült a Pancsinelló, hiába, nagy kedvenc. Majd az Első meséskönyvemből több mese, a kórós és a kismadár, Barborka története, Cickomcilival zártunk.
Villanyoltás, ima, most Zsolt még benn van nála, gyanítom elaludtak;) Én pedig gyorsvacsoráztam, számozva hálát adtam, facebookon beszélgetek, válaszolok az elmaradt mailokra.
Nemsokára felébresztem Zsoltot, akkor leülünk a kanapéra és megiszunk egy bögre teát, beszélgetünk egy kicsit, majd ő elpakolja a kivasalt ruhákat, én rendbeszedem a konyhát és megcsinálom az esti rutinokat, kivéve a korai fekvést, bár anno általában egy és kettő között feküdtem, ahhoz képest, most még korán van.

A nap nem volt tökéletes, de van miért hálátadni, van mit leírni a kis füzetbe, hogy mi mindent tanultunk, figyeltünk meg Bernáttal. Kaleb már tökéletesen tartja magát a kezével és hatalmasakat hangicsál.
Nekem még kell tanulnom azt a türelmet, Bernátnak még meg kell tanulni szótfogadni, még gyakorolnunk kell a közös étkezést.
Ez a nap ilyen volt. Nem mindegyik ilyen, van, amelyik egészen más, van, ami beborul, van amikor minden napsugaras.

De egy biztos, a mi Urunk nem távozik el tőlünk!

2011. január 28., péntek

Peppáék a turiból!

Kaleb keresztapja nagy segítségemre volt ma, miután átvette a diplomáját {újjé}, segített vigyázni a gyerekekre, hogy én elmehessek a kedvenc turimba {nem épp gyerekeknek való hely, szabályos ketrecharc}.
Megrohamoztam a könyveket és itt az eredmény:Történetesen nekünk már megvannak ezek a részek, úgyhogy szeretném felajánlani őket.
Kilike - Peppa's Favourite Things
Tünde.m - Peppa at Playgroup
Tünde/Zsófi - Peppa's Family

Köszönet az eddigi munkátokért és bízom benne, hogy sok jó ötlettel folytatjuk még ezt a projectet.

Keseredés ne történjen, mert:
- írjatok mailt! {de most komoly!}
- megyek én még abba a turiba, és amint lesz megint, sorsolás tárgyát fogja képezni {és az egyik babamamás anyuka is rá van állítva a témára, azaz megduplázódtak az esélyek}

Ilyen jó volt tegnap a hangulat. És ilyet vacsiztunk, sok medvehagymával, amit még tavasszal tettem el és fincsi fekete retek salátával, aminek az volt a különlegessége, hogy én készítettem hozzá a sajtot!

Saláta: Fekete retek lereszelve, valami fincsi olaj {tegnap mogyoró olajat használtam}, vörösborecet, bors, sajt {az enyém jó sós lett, úgyhogy nem sóztam meg külön a salátát}, tejföl {vagy kefír, joghurt ízlés szerint}.
Igaz jó vitaminbomba, ajánlom mindenkinek ilyen jó kis fagyos időben.

2011. január 26., szerda

Kaleb fél éves!


Több, mint hét kiló, több mint hét percet mosolyog minden nap, több mint hét centit kúszik, több mint hétszer fordul meg egy nap, több mint hétszer szopizik, több mint hétszer kacag Bernátra, több mint hétszer áldom az Urat ezért a csodálatos gyermekért!



2011. január 24., hétfő

Fánkot készítettünk


Gita kérdezte, hogy hogyan lehet színesebbé tenni a februárt. Már az első javaslat a farsanghoz kapcsolódott és most én is ehhez szeretnék csatlakozni.
Február, farsank {uh, F betű;)}, azaz fánk {ej de jó, ez is}.

Én két héttel ezelőttig azt hittem, hogy fánkot készíteni valami rettenetesen bonyolult dolog, mellesleg nem is a kedvencem, úgyhogy nem volt nagy a motiváció. De most a rengeteg szoptatás, plusz tejcsi miatt eljutottam arra a pontra, amikor valami "zsírban és csokiban tocsogó" ételre kezdtem el ácsingózni, mint a Tündérke a Shrek 2-ben.
Így hát fánkot készítettünk:Dagasztottuk, lapítottuk.
Ez már ébredés után,a tejivászat azért még mindig az első:)
Utána pedig leette a csokit, itt még gyakorlatlan volt, néhány delikvens után már úgy le tudta enni róla, hogy a fánk alig sérült:)

2011. január 23., vasárnap

Peppa megérkezett


A késés már lassan súrolta a szemtelenség határát, de bízom abban, hogy az első elkészült rész mindenkit kárpótol.

A Peppa Pig team ezt alkotta:

Innen letöltheted {még nem tudjunk, hogy hogyan kell a két pdf-et összerakni, de a jövőhét folyamán választ fogunk találni}.
Daddy Puts Up a Picture 1. oldal 2. oldal

Várhatóan hetente "publikálunk" egy részt. Itt fogom folyamatosan frissíteni az adatokat, hogy mi készül. Folyamatosan be lehet kapcsolódni, Zsolt pedig már megrendelte az új mágnesalapokat;).

Tünde.m-el ötletelgettünk még, hogy mikre is lehet felhasználni eme anyagokat. Egyenlőre olyasmi körvonalazódik, hogy az elhangzott definíciókat gyűjtjük össze, azaz sok részben kérdez Peppa, pl mi a könyvtár, a múzeum, a foszília, és erre kap egy egy mondatos választ.

Sajnos maradunk továbbra is lassúk, de igyekszünk minőséget kiadni a kezünkből! Használjátok, szóljatok, ha valahol mégis maradt hiba, és bármilyen ötletek van, írjatok!

2011. január 20., csütörtök

javítunk a statisztikán

Ma vagyunk 4 éve polgárilag házasok.
Már nem emlékszem, hogy milyenek a válási statisztikák, de rajta vagyunk, hogy tovább kozmetikázzuk az eredményeket! Gyertek ti is ;)

Ez a kedvenc képem a polgáriról, nem tudom, hogy mutattam-e már, de ha erre a napra visszaemlékezem, nekem mindig ez ugrik be. Kár, hogy R pont nem figyel.
És ami még vicces, a tanúk fordítva ülnek:) Ugyanis R volt azt, aki bemutatta nekem Zsoltot!
És még egy megjegyzés: a három fiú osztálytársak voltak!

megfázás

A gyermekeink általában nem betegek, taknyosak is alig szoktak lenni. Én azért félévente egyszer benyalok egy kis náthát, megfázást. Mint most, szokásos torokfájással indult, majd enyhe rosszullét, rengeteg orrfújás.
Okulva sok történetből és saját tapasztalatból ilyenkor inkább ugrom az ágyba, fekszem, amíg csak tudok. Persze két gyerek mellett ezt hogy lehet kivitelezni, jöhet a jogos kérdés.
Nekem így sikerült:
Berendezkedtünk a nagy ágyra, ebben főleg Bernát segített, aki lelkesen rohangált a cuccokért, amiket kértem. Mesélés, verselés, éneklés ki volt lőve, hiszen torokfájósan nincs igazán kedvem beszélni, csak amit muszáj.
Az ágyon levő tárgyak válogatási feltétele volt, hogy Kaleb bármit megszerezhet, nem tesz kárt magában. Így amikor nem aludt (velem együtt), akkor jókat eljátszott, figyelte Bernátot, aki meglepően gyorsan feltalálta magát.
Délelőtt Kalebbel aludtam kétszer fél-fél órát, ezalatt Bernát általában könyvet lapogatott, és kiesett az etetőszékéből, amit soha sem szokott, magam is meglepődve mély alvásból két szökelléssel ott termettem, még most se nagyon értem, hogy ez hogy sikerült.
Délután jött a nagy alvás, két óra pihi, ez csuda jót tett.
Kaleb ébredés után bekapcsolta a magasságérzékelőjét, mert nem igazán tetszett neki, hogy még mindig itt kell feküdni, pont ő reklamál, akinek jelen fizikai adottságai főleg a vízszintes helyzetet teszik lehetővé hason vagy haton variációkkal, de hiába érveltem, így jöhetett az egészségügyi séta, majd apa is befutott és levitte levegőzni a csapatot.
Bernáttal a tapsolás különböző variánsait gyakoroltuk, párba is, nem tudom, hogy mi annak a neve, amikor minkét emberke tapsol, majd jobb két összetaps etc. Ezt gyakorolgattuk, több kevesebb sikerrel, mármint számomra, meg ő Kalebbal egyetembe végigkacagra. Majd kistestvérszórakozatás következett, tetrapelussal kukucsoltunk, takaróval csigásat játszottunk, Bernát időközönként kibújt, mint a csiga, Kaleb pedig lelkesen kurjantgatott neki. Majd ismét tapsoltunk, lassan erőset, gyorsan piciket és hasonló utasításokat mondtunk, amikor belejött, már ő maga mondta, hogy most milyen jöjjön. És kivételesen a közönség volt a nem tapsoló:)
Bernát elfoglalta Kaleb mózesét, pedig én csak egy kurzusbejelentőt küldtem el, nem volt az olyan sok idő;)
Másnap csak a délelőtt volt ágyban fekvős, megdöbbentően jól érzem magam, csak az az állandó orrfújás ne kavarna be mindig.
A mézes mentatea pedig valami szenzációs.Eme képen legalább nem látszik, milyen csinos piros az orrom.
Bernát a "páncélos lovagos"

2011. január 17., hétfő

2011. január 11., kedd

Fogas kérdések

Kaleb egyértelműen halad afelé, hogy két fogacska tulajdonosa legyen, és egyre jobban viseli, a kezdeti nehézségek után egyre jobban alszik, nem sír miatta és nem vettünk észre különösebb nyűgösséget sem.
Bernát, aki már fogas kérdéseket is fel szokott tenni, egyre többet érdeklődik, különösen, hogy egy barátjának pont előtte esett ki a foga.
Még hónapokkal ezelőtt találtam egy nagyon jó könyvet a könyvtárban, már sokadjára kölcsönözzük, de minthogy a fogzás, fogváltás hosszú évek alatt következik be, a téma sokszor lesz még aktuális, így be fogjuk szerezni ezt a könyvet:
Iwona Radünz és Thomas Röhner
Izgő-mozgó fogaim
Minden, amit a fogakról tudni szeretnél
Gondosan, de nem zsúfoltan illusztrált. Lehet nyitogatni, húzgálni, kukucskálni. A szövegek érthetőek, kisiskolások számára is könnyen olvasható tipográfiával készült.

Kiváló fogzási, fogváltási ajándék:)

2011. január 10., hétfő

Repülés és természettudomány

A hétvége folyamán két linket gyűjtöttem be, amelyekkel gazdagíthatjuk repertoárunkat.

1. Gyerek a homokozóban játszik, felnéz az égre: "Nézd anya, kondenzcsík, húzza a repülő {mosolyog}. Hova megy?" "Nem tudom." "De tudod."
Bizony, mi anyukák sem tudunk mindent, de ha a te gyermeked is lejátszotta már veled párszor eme repülős jelenetet és mellesleg te magad is feltetted már a kérdést, hogy tényleg, merre megy a repülő, pont az a bizonyos, amelyiket épp látod, akkor a választ itt találod: http://www.flightradar24.com/ {az apukám mutatta, szóval mikor az anyukák nem tudnak mindent, az apukájuk tudja, hogy merre kell keresni a választ!}
Először ledöbbentem, hogy mennyi gép van a levegőben {tedd a képet olyanra, hogy az egész térképet lásd - mennyi gép egy kupacba;)}. Majd a férjem megmutatta, hogy ha rákattintok egy repülőre, akkor jobb oldalon megjelennek róla az adatok, típusa, mennyivel és merre megy.
Szeged fölött ebben a pillanatban egy Airbus látható, amely Párizsból indult és Hong Kongba tart.
Kiváló földrajzsegédlet!

2. Szegediek megint előnyben:)
http://tudaskapu.hu/muzeum/virtual
Kiállítás, előadás, ráadásul a sokat hanyagolt természettudományokból.
Persze, akik annyit járnak Vadasparkba, mint mi, valamit lelkesen konyhai kísérleteket végeznek, autókat ütköztetnek élik ezen tudományokat, de bizony a diákok körében nem örvendenek épp osztatlan sikernek. Amit a leginkább az mutat meg, hogy a TTk-s szakokra bizony egyre kevesebben jelentkeznek {szegedi fizika szakon évek óta hiány van diákokból}.
Megfogalmazott céljuk: "korra való tekintet nélkül - modern és természettudományos ismeretekre tegyenek szert".
Figyelemmel fogjuk kísérni őket, és idővel bejelentkezünk.

2011. január 7., péntek

Újabb lépés

Kalebnak tegnap kibújt az első fogacskája:)
Ülni is elég stabilan tud már, ezért megörökölte Bernát etetőszékét, aki pedig a szomszéd kisfiúéjékét{ami egy kis felújításra szorul, de majd kreatívkodunk}.
A mai ebédfőzés így nézett ki:
Úgy látom ezentúl nem csak workbox-os polcra kell készülnöm, hanem a főzés alatti konyhai játékokra is. Viszont csudajól szórakoztak.

A gyerekmenü:

2011. január 6., csütörtök

Szaloncukor osztogató

Tegnap közin négyen voltunk, de nem is ez a lényeg, hanem Bernát egyik cselekedete.
Vacsorázott és kinn volt egy tálkában a maradék szaloncukor{a fincsi házi}, mondtam neki, hogy ehet belőle és majd hozzon a lányoknak is.
Én visszamentem a szobába, mert épp a tanítás utáni beszélgetésben voltunk benne, egyszercsak megjelenik Bernát, kezében a szaloncukrok, ad a két lánynak, majd nekem, Zsoltnak, és magának is.
Én elsőre arra gondoltam, hogy belemarkolt és pont jó mennyiség került a kezébe, de visszagondolva arra, hogy milyen tudatosan osztotta, hogy látszott rajta, hogy tudja, hogy neki is maradni fog egy. Főleg, hogy amikor nemem adta, mondtam is neki, hogy az legyen csak az övé, de nem kérte.
Sok esélyes a dolog, de belefér az is, hogy kint végiggondolta, "kiszámolta", és úgy hozta be.
Megszámolni tud 15 -ig, de azt kiszámolni, hogy hányan vagyunk, mindenkinek vinni, és hogy ő se maradjon ki;) egy kicsit bonyolultabb művelet. Nem tudom, hogy milyen módszert alkalmazott, de sikeres volt.

Azt pedig, hogy belemarkolt vagy megtervezte-e, mindenki döntse el maga:)

De csillagszóróval rajzolni biztosan tud, íme:

2011. január 5., szerda

Téli napirend

Mostanában kicsit másképp alakulnak a napjaink, mint a korábban ismertetett napirendben. És biztos, hogy pár hónap múlva, legközelebb tavasszal megint újat írhatok.
Hiába az Úr kegyelméből növöget a csapat:)

8:00 kelük, reggeli, ágyazás, Bernát apával néha leszalad a boltba és szaladnak negyed órát
9:00-9:30 ebben az intervallumban Kaleb elalszik, úgy egy órára.
Ilyenkor olvasok Bernátnak, játszunk, "tanulunk", mikor mit. Van, hogy egyedül is elvan, akkor nem zavarom. A közös takarításrész is ilyenkor csináljuk.
10:30 Kaleb felébred, eszik, közös játék.
11:00 gyors ebéd {ma sajtos-tejfölös galuska}
11:30 eszünk
12:00 Bernát indul aludni {ismét kegyelem: elalszik egyedül, sokszor nézeget még egy könyvet, de negyedórán belül már alszik, sokkal hamarabb, mint amikor altatni kellett}
15:00 Igen, általában két és fél három órát alszik. Kaleb is szokott ilyenkor, általában két turnusba, felébred enni, de azonnal visszaalszik.
A nap második játszós, tanulós blokkja. Ilyenkor engedek mesét {én ekkor vasalok}. Pakolászunk is.
17:00 elkezdem előkészíteni a vacsorát
17:30 fürdés
18:00 vacsora befejezése, terítés, apa befut és eszünk.
Játék apával.
21:00 Bernát elalszik.

Mondóka, ének, torna, festés, gyurmázás bármikor bekövetkezhet az ébren töltött idő alatt, nagyjából minden elő van készítve, amint Bernátnak kedve támad, mehetünk alkotni.

Órát még nem használunk, de azt már nagyon tudja, hogy mikor mutat 18:00-át;)
De majd ebből megtanuljuk, ezt fogom kinyomtatni, ma még le lehet tölteni, ha már nem tudod, akkor írj mailt és küldöm.

2011. január 4., kedd

Nyüszi ellen torna

{Itt pont ugrik;)}
Sajnos nem tudunk olyan sokat lakáson kívül tartózkodni, mint amekkora mozgásigénnyel rendelkezünk, és nem véletlen a többesszám, mert velem is előfordul, hogy mindenem elkezd fájni, észrevetetve velem, hogy a minimál mozgástól pusztulnak az izmaim {lehet, hogy nem, nem értek hozzá, de én így érzem}.

A torna nincs beiktatva úgy a napirendbe, hogy ekkor és ekkor tornázni kell, hanem amikor szükségét érzem, tornaóra következik.
Ilyen eset lehet, amikor Bernát túlpörög és irányított mozgásra van szüksége, hogy ne legyen sírás, sérülés a fékevesztettségből.
A másik, amikor tudom, hogy nem lehet még fáradt, de folyamatosan azt mondogatja, hogy álmos és láthatóan nyűglődik.

Először mindig szaladunk egy kicsit, a szobákba körbe lehet futni, így a minimális tér ellenére egész jó futópályánk van. Általában Bernát szalad elől, mi meg nyargalunk utána Kalebbel, aki végigkacagja a bemelegítés.
Majd az a feladat, hogy minden körnél ugrálni kell a trambulinon, amíg egyszer eléneklem az "Ugráljunk, mint a verebek" szerintem förmedvény dalt, de erre mindig ugrálni kezd, úgyhogy amíg jobb motiválós dalocskát nem találok, marad ez.
Két-három ilyen kör után újabb eszköz következik, a henger/alagút. Git blogján már láthattatok róla képeket:) Végigfektetjük a trambulin felé vezető úton. Így egy kör: szaladás, kúszás, ugrálás.Tíz kört szoktunk csinálni, utána megyünk inni;)
Most gondolkodom azon, hogy Kaleb tornázóját is bevetem, az alatt át kell majd bújni.

Ha valami gyors nyűglődésnyiffantó kell, nálunk a sláger a Húz-húz engemet dalocska, Kaleb ül az ölembe, Bernát velünk szembe, fogják egymás kezét, és lelkesen énekeljük.

Gyűrűn hintázni is szokott, megmutattuk neki Csollány egyik videóját, hogy hogyan is csinálják ezt a nagyok. Több se kellett, másnap már a feje fölé pakolgatta a lábát.

Ééés, Bernát ma már egészen ráérzett arra, hogy hogyan kell lökni a hintát. Persze még hosszú az út odáig, hogy teljesen automatikusan menjen, de nagyon ügyes volt.
Kaleb pedig lelkes figyelője volt az eseményeknek:)

2011. január 3., hétfő

Gyermekeink

Annyi minden történt mostanában és én annyira nem számoltam be róla, hogy azt se tudom, honnan induljon a gombolyítás.
Kaleb már elmúlt 5 hónapos.
Lelkesen nyáladzik, kúszik töretlenül, mindenért nyúl, amit csak tud megragad és a szájába pakolja, lelkes csócsálásba kezdve.
Forog ide oda, lelkesen mosolyog, legszebben Bernátra.
Gagyarászik, főleg a kádban és akkor, amikor Bernát beszél, ilyenkor hatalmas mosoly és harsány hangicsálás.
Nagyon szereti a mondókákat, dalocskákat.
Két sírásra okot adó esemény van: kijönni a fürdőkádból valamit öltözködni.
Bernát élvezi a telet, nagyon szeret szánkózni a domboldalról, csúszkálni a jégen.
Egyre több dalt, mondókát mond, eddig hallgatta, emésztgette őket, tőlem sokat kérte, hogy mondjam, de ő soha se mondja velem. Most egyszerre kezdett el sokat, megdöbbentő pontossággal.
A Koszorú, koszorús viszont nem hajlandó az eredeti szöveggel énekelni, viszont ritmusba tartva költ, halandzsázik hozzá, de szigorúan csak ezt a dalocskát.
Saját kis mondókái is vannak, ráépít a már ismertekre, kombinálja, 3-4 sort is összerak, és nagyokat kacag hozzá, és megkérdezi, hogy anya értetted vagy azt, hogy ez vicces?. Sajnos még nem tudtam egyet se leírni, általában a legnagyobb forgatag közepén ihletődik meg.
Döbbenetesen illedelmes, amikor apukám hozta a fenyőfát, indulás előtt odament hozzá és megköszönte, hogy hozott nekünk ilyen szép fát. Ebédnél, vacsoránál néhány falat után azt mondja, hogy köszönöm, hogy ilyen finomat főztél nekem.
És bókolni is tud, főleg, ha valami sokszínű pulcsit veszek fel, anya, nagyon szép vagy felkiáltásokkal. Lehet, hogy az utóbbi hónapokban ezért színesedett ki a ruhatáram;)Misén egyre fegyelmezettebb, sokat nyűglődtünk a kérdéssel, na nem Bernát miatt, csak mi nem találtuk meg a legjobb verziót, még jó, hogy türelmes plébániaközösségünk van:) Egyszer itt, máskor ott ültünk, jelenleg a legjobb, ha én hátul maradok Kalebbel, aki pár hete a mise időpontjára időzítette az egyik étkezését, Zsolt és Bernát pedig beül a legelső sorba. Innen mindent látnak, és azóta remekül viselkedik. Korábban minden mise után megbeszéltük, hogy miért volt jó, ahogy kezeltük, mint és hogyan kellene javítani. De ezen megoldás révén pár hete már nem került fel a téma.Házimunka: két új területtel bővítettül a mai naptól: két alacsony polc napi portalanítása, valamint a heti ajtótörlésben jön velem.
A testvérek:
Már együtt fürdenek, külön fénypontja a napnak, Bernát maradhat még utána, kap még vizet és indulhat a fékevesztett pancsolás.A játszószőnyegen is elvannak, Bernát megtanulta, hogy a kicsi legók ilyenkor nem vehetőek elő. Szabály, hogy Kalebtől semmit sem szavad elvenni, később, amikor már a kisebb is nagyobb lesz így fog szólni: Kérd el, de joga van nem odaadni! {Nem az én találmányom, sokat morfondíroztam a kérdése, de Kilike tette helyre benne a kavargó gondolatokat.}Bernát sokszor figyel rá, mesél neki, magyaráz, és az esetek többségében lelkesen segít, amikor csak kell. És fényképeinek modellje továbbra is Kaleb.