A Szent András Evangelizációs Iskola ezévben is megrendezte a családi probramját, amelyen nem csak családosok vehetnek részt, hanem mindenki, aki ehhez a "családhoz" tartozik. A szolgálócsapat mellé jöhetnek barátok, közösségi- és családtagok.
Voltak műhelyek, kérügma, megkülönböztetés, szórólap, meghívó készítés, ifjúsági szolgálat etc témákban két napra leosztva, délután pedig megnéztük a felújított Bazilikát, ahol Titusz mesélt, hogy mit miért úgy csináltak, ahogy. Én ekkor aldtam a srácokkal, de többeket kifaggattam, és mindenkit más ragadott meg, így még ha nem is hallottam az egészet, és csak fényképeket láthattam, mégis úgy érzem, hogy nem maradtam ki.
Gyerekeknek ismét volt ovi, ifi evangelizáció. Csak a műhelyek időpontja alatt, meg a szombati hosszabb Szentmise alatt, a vasárnapi pedig nagy zsibongás volt, hiszen majdhogynem több gyermek volt jelen, mint felnőtt.
Egy korábbi tézisem beigazolódni látszik, legalábbis ránk vonatkozóan. Éveken át figyelhettem gyerekvigyázóként családokat, és valahogy mindig azt tapasztaltam, hogy nagycsalád esetén nem az számít, hogy mekkora a legkisebb, hanem hogy mekkora a legnagyobb, és természetesen hogyan viselkedik.Eme pannonhalmi kirccanásokon pedig le tudom mérni a mi családunkat, hogy milyen évről évere ugyanott, egyazon csapattal, hasonló programmal. Amikor először voltunk, egy kurzuson, Bernát még kicsi volt, majd jöttek a Bandász napok, az elsőnél volt Kaleb pár hónapos.
És ez az év volt eddig a legkönnyebb, annak ellenére, hogy nekem a gimnázium méretei elég megterhelőek voltak, lift ellenére azért kellett nem egyszer lépcsőzni, mosdóba elmenni kb annyi volt, mint a kisboltba elszaladni, hiába, másra van tervezve, de arra jól meg van csinálva. Bernát már teljesen önállóan közlekedett, a koordinátortól a gyerekek is halloták, hogy mi jön 10-20 perc múlva, és már kérdezték is, hogy akkor indulhatnak-e az oviba, vagy a tornaterembe, mikor merre. És a gyerekek szépen mentek. Kaleb vagy jött velünk, vagy az egyik gyerekvigyázó szedett össze egy-két hasonló gyermeket, és segített. Mi pedig el tudtuk pakolni a reggeli romjait, összeszedhettük a holminkat vagy nyugodtan befejezhettük, amiről beszélgettünk.
Kíváncsi lennék más tapasztalataira is hasonló témában, hogy hogyan élt meg hasonlókat, hogy hogya látja eme kérdéseket, szóval akiknek már van nagyobb gyermekük és összefutunk, lehet, hogy ki fogom faggatni ;)
Ifjújásági részlet, Titusz atyával, háttérben pedig a fa, amit az oviban gyártottak, az én fiaim keze is rajta van.
Az esti darts, ahogy egy bencés csinálja.
Reggeli torna vége, némi levezető mozgással, a terem végében az anyukák kisgyerekekkel, kézben hordozóban csinálták, a gyerekek pedig, háát, nem értették, mi történt a szüleikkel ;) Mi ezután értünk le a terembe, jó látni, hogy Bernát tényleg megérkezett oda, ahova mondta, hogy elindul.
Bazilika, az ambó és az oltár.
Kérügma műhely az egyik kihülőben levő osztályteremben. A téma maga nem volt újdonság, de mindig jó újra hallani, és kíváncsi voltam a módszerre is, hogy az igazgatónk hogyan adja át az újaknak, egy órában összefoglalva, feldolgozva. Örülök, hogy bár már sok éve szolgálunk együtt, folyamatosan tanulhatok tőle.
A tornaterem, másik műhely. Jó, hogy már annyian vagyunk, hogy egy osztályterem, még ha nagyobbacska is, már nem elég.
Zsolt akolitusként jelen tudott lenni minden misén, amelyek nagyon áldottak voltak. Én csak egyen, a közös családin.
Első esti vacsi, igyekszünk helyeszkedni, lányos családok mellé :)
Estétre kaptunk segítséget, így a forraltborozós, vetélkedős, pinpongos, darts versenyes nevetgélésekből sem kellett kimaradni, csak az éjszakai túra maradt el, mert a több napi eső után minden dagonya volt, bár én idén úgysem tudtam volna menni, legalább nem fájt a szívem :)
Jó volt együtt lenni a szolgálócsaláddal, olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttunk, akikkel kölcsönösen tudutnk örülni egymásnak, hogy milyen szép kis család lett a másik. Közösen ünnepelni azokkal, akikkel egy a küldetésünk. Áldott volt, hogy nem csak a szolgálatban, de a szabadidőben is együtt akar lenni a csapat.
Első Bandász
.png)
Két héttel ezelőtt az egyik anyukás hirdetős, nem tudom honnan tudják a mail címem levélben találtam egy hirdetést: garázsvásár (amugy emiatt nem iratkoztam le az adott címről, pedig már erősen terveztem). Minthogy azon a napon pont arrafelé volt egy fotózásunk, elmentünk. Már a kapuban ismerőssel találkoztunk, egy olyan családdal, akikkel a legjobb, legizgalmasabb helyeken szoktunk összefutni, így már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Gyanúnk beigazolódott, takaros kis udvar, egész sok portékával. Megcéloztam a könyveket és a bakeliteket, találtam is benne jót.
