Fotózzunk

Kikerülhetetlenül előkerülnek fotós témák a blogon, hiszen a képkészítés folyamatosan átszövi napjainkat. Elkerülhetetlen, hogy gyermekink gépet ragadjanak a kezükbe, vagy a különböző eszközöket bevonják játékaikba, jöjjenek velünk képeket nézni, látják az "ihletős" videókat, néha résztvesznek a fotózásokon.

Bernát eddig is sokat fényképezett, egy kis digitális kamerával, amely ugyen nem csinált csodálatos képeket, de a célnak megfelelt: könnyen kezelhető, mindig kéznél van és nem áll égnek a hajam, amikor koppan a földön.

Örülök, hogy tetszik neki, mert úgy érzem, hogy az írás, a zene, a tánc, a rajzolás, festészet mellett ez is egy kifejezési forma. Mi magunk is mid többet tanulunk, olvasunk a témában, annál jobban látjuk, hogy mily sok határterület kikerülhetetlen, ha tényleg minőségi fejlődést szeretnénk tapasztalni a munkánkban.

Bsleset történt, kivételesen a motoros rendőrel, és még jó, hogy volt rajta sisak (ez mobillal készült)

Látom, hogy Bernát örömmel örökíti meg a megoldott feladatokat, a nagyobb legóépítményeket, és egyre jobban odafigyel arra is, hogy ne csak úgy rajta legyen valami a képen, hanem állítgatja, módosítja a tárgyat.

Belefutottunk egy 10 pontot tartalmazó cikkbe, amely arról szól, hogy hogyan buzdítsuk gyermekeinket a fotózásra. Igazából nem maga a rámotiválás tetszett meg benne, hiszen rá-buzdítan nem akarom, de ha tetszik neki és csinálja, akkor szeretném, ha úgy tudnánk mind vele foglalkozni, hogy eme kedves időtöltésből a lehető legjobbat hozzuk ki.

A közös képnézegetés már most is program, még egy idő, amikor csak rá tudok figyelni, és arra, amit alkotott és amire láthatóan büszke. Figyelni, hogy legyen nálunk fényképezőgép, ki hinni, hogy fotós családban erre figyelni kell, de bizony igen, mi  eléggé hajlamosak vagyunk néha elbambulni ezt a területet.

Képek kinyomtatása, ez bizony nagyon tud már hiányozni, nekem rettenetesen! Pedig mennyivel másabb az a kép, amit kézbe vehetünk. Ráadásul ma már, ha kinyomtatunk egy képet, azzal elismerjük, hogy ez tényleg jó, ki-nyomtattuk a többi közül, ki-emeltük.

Nálatok ki szeret a legjobban fényképezni?

Anyák napja nem maradt el...

csak eddig titkoltam az ajándékomat, pedig nagyon nem szeretek titkolózni, főleg akkor nem, amikor örömhírről van szó.

A virágot Zsolt hajtogatta, mert tudja, hogy az ilyen ajándékot jobban szeretem, mit a mulandó vágott virágot.

 Bernát, aki sokszor odajön egy ölelésre, "szeretlek anya", mondja hol halkan, hol suttogva, hol hangosan. Odabújva hallgatja a mesét, és kérdez kérdez kérdez.

Kaleb, aki minden reggel megérkezik, rángatja a takarót: "idetatajózok", és persze egy pillanatra sem tud nyugotn maradni. Ha nékülem indulnak valamerre "szeretünk" kiáltással és hatalmas puszival búcsúzik.

1 cm pedig már hamis adat, ő már majdnem 10 cm és köszöni szépen nagyon jól érzi magát a fűtött úszómedencéjében. Bernáttal minden nap elmondja, hogy mennyire várja már, és hogy karácsony messze van, és akkor ünnepeljük, hogy Jézus megszületett, télen hó van és hideg, mínusz. Nagyon ki lesz művelve a télből, mire megszületik a kistestvére. Kalebet az ragadta meg, hogy a doktorbácsi meg tudja nézni a kisbabát.