2012. november 21., szerda

Hazaérkezés



Igyekeztünk kihasználni a csavargás minden pillanatát, így a hazaútba is terveztünk programokat, fonalturiztunk, Barkában jártunk, de a legjobb egy baráti látogatás volt, ahol kaptam kölcsön egy rugalmas kendőt, és új kötési módot tanulhattam.

Ismételten bebizonyosodott, hogy a családoknak figyelni kell egymásra, SzentAndrásos családnál voltunk, és mind a ketten tudtunk biztatót mondani egymásnak. Ha azok, akik egy irányba tartunk nem foglalkozunk eleget egymással, akkor egyedül végigharcolni az utat, pedig a legtöbb csata közösen nemhogy könnyebb, de egyenesen elkerülhető is.



És az utóbbi években itt ért véget a történet boldog szakasza. Mert amikor hazaérkeztünk, jött a rumli, a mosás, a fáradt és éhes család problémaköre, valamint annak a tudata, hogy a hétvégi, heti holminkat napokon át fogjuk kerülgetni. Tűrhetetlen állapotot pedig nem tűrünk: 

A bölcs nő felépíti házát, 
a balga pedig 
a felépültet is lebontja kezével.
Péld 13,11

Én azt láttam, hogy amíg ezt a területet nem teszem rendbe, bizony bontom a házat.
Jópár hónapnyi, évnyi gyakorlás után a következő rendszer alakult ki nálunk, gondoltam megosztom veletek, hátha tudtok belőle ötleteket meríteni.

Előkészületek:
- természetesen elengedhetetlen, hogy rendbe hagyjuk itthon az otthonunkat, és persze ablakot nem pucolunk indulás előtt, de mindenkinek megvetjük az ágyát, fürdőszobába teszünk tiszta törölközőt, és pizsamát.
- mese, tudatosan beszerzünk egy mesét, amit még nem láttak a fiúk, vagy egy nagy kedvencet nem adunk nekik az utazási előtti időben.
- étkezési jegyek tartalékolása
- csomagolás hazafelé: külön táskába a szennyes, és szigorúan elkülönítve a tiszta ruha, hogy ne keletkezzen "passzív" koszos ruha

Közeledünk Szegedhez: Telefon a pizzásnak, rendelés leadva.
Ház elé érkezünk: kiszáll a csapat, hálózsák a gyerekek kezébe, szülők karácsonyfa üzemmódba, amit csak lehet aggatni, ami feltétlenül kell: szennyes!
Otthon: fáradt, éhes gyerekeknek "képzeljétek, van egy olyan mese, hogy...", cél: nyerjünk negyed órát, amikor nincs nyüszi, nincsenek láb alatt, és beindulhasson a tervezet következő fázisa.
Otthon és új adag: Azaz Zsolt elindul a következő körért. Én maradok a lakásban, és a leghatékonyabb módon elkezdem a szerintem teherautónyi csomagok eltüntetését. Első a szennyes, indul a mosás, maradék a szennyestartóba, táska a helyére. És ilyenkor fontos a csend, mert nekem bizony végig kell gondolnom, hogy mi miután jön. Közben sufnit nyitok, mert Zsolt a második kanyarban hozza fel a gyerekek utazóágyát, amiket felesleges behozni a lakásba. 
Utolsó kör: Zsolt elparkol a ház elől, elmegy a vacsoráért.
Vacsora: nagyszobában, kanapén, dobozból, persze lehetne mondani, hogy nem ideális, viszont finom, jóllakunk, és a gyerekek fáradtan mosolyogva minden átmenet nélkül elalszanak a The End felirat után, így nekik rendre felesleges a kikészített türcsi, de legalább tudom, hogy merre van a pizsamájuk.
És minthogy telihassal egy felnőtt nem tud olyan jót aludni, teregetés után el lehet indítani még egy mosást, mert akkor másnap már lehet is a szekrénybe gyömöszölni a megszáradt ruhákat. 
Küldetés teljesítve.

7 megjegyzés:

  1. Nem csak ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem, de most listázom is a gondolataidat: bőven van mit tanulnom tőletek! :)

    VálaszTörlés
  2. Detti, köszönöm kedves szavaidat! Ahogy láthatod a legfelső képen, nekem is van mit tanulnom másoktól! És ha valamelyik mondatom adott egy jó gól passzt, újabb ötletet neked, tessék szépen megosztani;)hagy lépdeljünk előre mi is :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt NAGGYON megcsináltátok! :) Annyira Mariannos volt ez az utolsó pár sor! Mi is kb igy csináljuk, ha hazajövünk valahonnan, bár nem mindig sikerül ilyen szépen simán kivitelezni! És kaját még sosem rendeltem haza - egyszer kipróbálom :D

    VálaszTörlés
  4. Mi is mindig így csináljuk, másfél-kéthavonta utazunk a szüleimhez. Mindig a felpakolás a legrosszabb része a dolognak, de utána olyan jó elpakolni a sok ételt,amit a nagyszülők és a szülők pakoltak. Ilyenkor mindig bőgök egy kicsit, hogy mennyire szeretnek minket.

    VálaszTörlés
  5. Nagyszülőktől hazaérni kifejezetten buli, mert ott mindig ki is lesznek mosva a lekoszolt ruhák, szinte hazamegyünk, ezért negyed holmi kell, és igen, a fincsi hazai, jaj napokra ellátnak minket, és nem is akármilyen étkekkel! - jó, hogy másoknál is így van! :)

    VálaszTörlés
  6. Úgy sajnálom, hogy amikor a gyerekeim kicsik voltak senkitől nem kaptam ilyen összefoglalót. De most, hogy az egyik felnőtt, a másik a felnőtt ajtót kopogtatja még mindig találtam felhasználhatót belőle magunknak! Nagyon köszi! Erika

    VálaszTörlés
  7. Erika, köszi, ez nagyon jól esett. És látnád barátnőm elutazási listáját, ő abban pofi, eleinte egy gyerek, hétvége, nyár. Majd két gyerek egy hét tél. És így alakultak a listái, most négy gyerek, kb bármikor bárhova bármennyi időre el tudnak indulni, azonnal tudja nyomtatni a listát, pakol, pipál, hazafelé pakol, pipál.
    Nekem pl ilyen mankó nem kellett, mert ez a része valahogy ment, a többi részét kellett kidolgozni;)
    Sajnos gyengék vagyunk abba, hogy leüljünk, és leírjuk, mondjuk így dokumentáljunk. Kár, hogy ilyet sehol sem tanítanak, én is az oo miatt kezdtem el ezeket, és hálás vagyok, hogy az Úr erre is indított.

    VálaszTörlés